A blogolásról általában

Úgy gondoltam a naplómat stílusos lenne egy önmagára irányuló meghatározással rendbe tenni mielőtt belevágok a mélyebb témákba.

A blogolás manapság közkedvelt hobbi, és mondhatni divatos is. Ha valaki blogot ír az sokszor éppen csak annyit jelent, hogy az illető halad a korral és modern személyiség, illetve az alkotó számára azt az érzetet keltheti, hogy van aki figyel rá. Azt még sajnos nem jelenti önmagában, hogy az illető szokott gondolkozni. Nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten közkedvelt a tinédzserek körében is, bár egy átlagos felnőtt nagyvárosi ember is vágyhat a figyelemre, mert a roppant zsúfoltság és tömeg miatt érezheti úgy, hogy magányos és elszigetelt ("mindenki senkije mindenkinek"). Sokszor olyan egy másik ember blogját olvasni mintha palackpostát találnánk a vízparton.

Véleményem szerint azért fontos, hogy egy blog ne csak erről -az elszigeteltség érzetének enyhítéséről- szóljon. Ahogy első bejegyzésemben írtam, szerintem az internet fontos szerepet játszhat az igazi eszmecserében.
Egy pillanatra itt meg kell, hogy álljak mert eszmecsere alatt én nem csevegést vagy beszélgetést értek. A legtöbb párbeszéd aminek fültanúja (és sokszor sajnos résztvevője) vagyok nemmás mint ki nem mondott szabályok által előre megrendezett jelenet. Mindenki felkap egy jelmezt, egy szerepet, és próbálja minél jobban eljátszani azt amit a szituáció diktál. Persze napról napra alkalmazkodunk az egymás által nyújtott alakításhoz, és előlépünk viccelődővé vagy éppen "megmondóemberré". Van akivel egy kis időre át lehet törni a színészkedés jegét és valódi gondolatokat és érzéseket mond ki, de általában ehhez valami enyhe sokkhatás vagy váratlan esemény szükséges... de a maradék tömény csacsogás marad. Az egész olyan mint egy tánc, nem a gondolatokról szól, nem azok vetélkednek egymással, érvekkel megerősítve, hanem inkább a két beszélgető fél érzéseié a főszerep. Ha például nem értek egyet valakivel -vagy csak kételkedek az igazában- , sértésnek éli meg, vagy legalábbis olyan szerepet játszik el mintha róla mondtak volna rosszat. De nem részletezem tovább, az áttetsző csacsogást mindenki jól ismeri, bár kibeszélni nem szokás (sajnos... pedig milyen mókás is lenne egymás alakítását kritizálni , pl : "Jaj de erőltetett volt a mű-nevetésed, legközelebb próbáld kicsit több beleéléssel !").

Eszmecsere alatt azt értem amikor a véleményeken van a hangsúly és az érveken, ahol esély van rá, hogy az egyik fél meggyőzze a másikat vagy legalábbis egy új megközelítési módot, új nézőpontot tárjon fel a másik számára ezzel növelve egymás tapasztalatát, szellemi rugalmasságát. Ahol valóban arra vagyunk kíváncsiak mit gondol a másik és mit tud hozzátenni a saját gondolatainkhoz, esetleg mint külső szemlélő, milyen gyenge pontokat talál a logikánkban, és nem azt nézzük hogyan és ki mondja, hanem azt, hogy mit. De fontos a kíváncsiság! A csevegéssel ellentétben az eszmecserénél mindkét félnek szándékában áll beszélni, egyikük sem a szituációból adódó kényszer miatt hallgatja végig a másikat. Ebből következik szerintem, hogy az internet kiváló talaja az eszmecserének. Egyrészt azért mert nincs szituációs kényszerítő erő, plusz nincsenek a gesztusból és hangsúlyozásból eredő félreértések. Illetve mivel az internetes eszmecserék résztvevői legtöbbször idegenek egymás számára, emiatt  az őszinteség (véleményem szerint egy jó partner legjobb tulajdonsága) is jobban érvényesül. Bár tökéletes gondolatátvitel még így sem lehetséges, hiszen a gondolataimat kódolom mikor szavakká formálom őket, ezzel is információvesztést idézek elő, plusz ugyanez a helyzet mikor valaki a szavaimat olvasva dekódolja az üzenetet.

Tehát ennek a blognak az eszmecsere a célja, szóval kérlek Titeket vágjunk bele együtt és vitázzunk , csereberéljünk gondolatokkal, commentelésre fel !

-s3r14L